Kovács M. Gábor- mikológiai labor

Kutatások

Munkáink során a legfőbb célkitűzésünk annak vizsgálata volt, hogy léteznek-e (fél)száraz élőhelyekhez adaptálódott szimbionta gyökérkolonizáló gombacsoportok. Célul tűztük ki, hogy a szimbionta gombaközösségek kompozícionális-struktúrális diverzitási viszonyainak vizsgálata mellett azonosítsuk a generalista-specialista gombapartnerekeket.

Ezen eredmények alapján megkezdtük azon kutatásainkat melyek elsősorban a DSE gombák funkcionális diverzitására irányulnak; a kísérletekbe - hasonlóan a természetes körülményekhez - lehetőleg az egyéb gyökérkolonizáló gombákat is bevonva.

Sötét szeptált endofiton (DSE) gombák

Jelenlegi kutatásaink fő fókuszában ezek a gombák állnak. A DSE gombák gyakori gyökérkolonizálók alföldi élőhelyeken. Számos honos és inváziós növényről izoláltunk gombákat és egy mesterséges teszt segítségével vizsgátuk, hogy DSE gombának tekinthetők-e. A vizsgálati területeinken gyakori DSE gombák generalisták, így megfelelő alanyai a formacsoport (fél)száraz területeken betöltött szerepének kísérleti vizsgálataiban. Ezen munkáinkban négy főbb DSE csoportre koncentrálunk, alapvető funkcionális kérdések mellett vizsgálva a taxonok funkcionális heterogenitását is.

Arbuszkuláris mikorrhizaképző gombák

Az arbuszkuláris mikorrhizákhoz (AM) kapcsolódó eddigi legfontosabb munkánk a három évet és három területet lefedő, borókára (Juniperus communis) irányuló AM gomba (AMF) diverzitási vizsgálat. A molekuláris munka során "klasszikus" PCR-klónozás-szekvenálás módszer alkalmazásával vizsgáltuk a szezonalitást és területspecificitást. Nem őshonos növények közül elsősorban a báványfa (Ailanthus altissima) és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) AM partnereit vizsgáltuk. Spórákon alapuló vizsgálatokkal is kiegészítettük a munkát.

Évek óta részt veszünk különböző homokdűnékről származó új AM gombafajok leírásában (együttműködés: Janusz Blaszkowski, Szczecin, Lengyelország)

Ektomikorrhiza képző gombák

Az ektomikorrhiza (EM) vizsgálatok során kiskunsági homokterületek négy fontos növényfajára fókuszálunk: az őshonos naprózsa (Fumana procumbens), fehér nyár (Populus alba), rozmaringlevelű fűz (Salix rosmarinifolia) és a területen inváziós fenyőfajok (Pinus spp.) EM gomba (EMF) közösségeinek összehasonlító elemzését végezzük.

Az EM alapú vizsgálatok a területekről származó termőtestgyűjtemények feldolgozásával és talajból kiinduló általános gombadiverzitási molekuláris vizsgálatokkal (NGS, együttműködés: Geml József, Leiden) egészülnek ki.

Szarvasgombák

Alföldi homoktalajos elegyes akácosok gyakori gombája a homoki szarvasgomba (Mattirolomyces terfezioides). Régóta folynak a fajra irányuló sokrétű kutatásaink (pl. ultrastruktúra, ökológia, genetikai variabilitás). Emelett különböző régiók (Ausztrália, Dél-Afrika, Spanyolország) sivatagi szarvasgombáit vizsgáljuk: számos új fajt és nemzetséget sikerült leírni ezen területekről. Taxonómiai munkáink során sikerült a korábban monotipikus nemzetségben a homoki szarvasgomba számos rokon faját azonosítanunk (Együttműködés: James M. Trappe, Corvallis, Oregon).

Inváziós növények

A diverzitási vizsgálatainkban a generalista gyökérkolonizáló gombák azonosításához kezdtük el az inváziós növények tanulmányozását. Ezek az eredmények azonban arra sarkalltak, hogy részletesebb, kísérletes munkákban is elkezdjük a talajmikrobióta - különösen a gyökérkolonizáló gombák - egyes inváziós növények (pl. Ailanthus altissima, Ambrosia artemisiifolia) sikerességében játszott szerepének kísérletes vizsgálatait. (Együttműködő partnerek: Helmholtz-UFZ Halle; MTA ÖK ÖBI; Pál Róbert, PTE/University of Montana)

And now for something completely different...

Növénykórokozó gombák és ezek kórokozói

2003-ban kezdődött együttműködésünk Kiss Leventével (MTA ATK NKI, Növénykórtani Osztály) a lisztharmat gombák és azok parazitáira (Ampelomyces) irányuló kutatásokban. (KMG 2007-től, VP 2004-től az Osztály részmunkaidős kutatói is.) A kutatásokban a kórokozó gombák molekuláris azonosítása, filogenetikai vizsgálata a fő feladat - ezen kutatások során a specificitás és ennek különböző szintjeinek vizsgálata szintén nagy jelentőséggel bír.